Karácsony, a heroikus főpedagógus

„Tanító bácsi! Én Isten bizony készültem. Sőt. Szívbeteg létemre még a szomszéd néni szemetét is levittem a nyolcadikról. Hát akkor miért tetszik engem is a többiekkel együtt megpálcázni.

Pedig már a számomra nagy pedagógusok névsorába, Platón, Arisztotelész, Pázmány, Comenius, Brunszvik Teréz után Karácsony Gergelyt is beírtam, mert amit a főváros élén heroikusan cselekszik, az a legszebb, legtisztább pedagógia.

A főpolgármester bácsi pedig őseredeti paidagógosz. 

Hát most itten van ez a sztrájk, vagy mi a fene, hiszen a főpolgármester-főtanító úrnak aztat tetszett mondani, hogy ez nem is sztrájk, hanem egyszerű figyelmeztetés. 

 Igaz, azzal a tulajdonosi döntéssel, hogy a fővárosi tömegközlekedés pénteken 11.50 és 12.00 között tíz percre leáll, csupán azt kívánják jelezni, milyen súlyos helyzetbe sodródott Budapest a kormányzati elvonások és a központi támogatások hiánya miatt.

Mint amikor nincs jelentkező a kérdésre, hogy »ki bagózott az osztályteremben?«, osztály vigyázz!, kollektív büntetés a válasz, most engem is a sarokba állítanak. Pedig soha nem parkoltam biciklisávon, nem rosszalkodtam buszon-villamoson, nem blicceltem, nem vágtam le a vezető nyakkendőjét, nem léptem a szemben nyomakodó lábára.

Nem és nem. Na jó, egyszer ettem, szendvicset, de vigyáztam, hogy ne morzsázzam tele a szerelvényt. És különben is, ősidők óta kocsival járok, utoljára még Rákosi idején tujáztam, de akkor is csak az ütközőn.”

Nyitókép forrása: Mandiner / Földházi Árpád